Az ajándék bennem mélyen égő fény,
csontjaim csöndjében lüktetőn remény,
nem tárgy, csak áradó, szelíd jelenlét,
mely benned is ébreszt egy alvó tüzet.
Mint föld alatt induló titkos patak,
mely kőszíven át is halkan utat tör,
nem kér jutalmat, nem vár érte semmit,
csak zölddé varázsolja a hallgatag hegyet.
Ha adok, nem fogyok, csak tágul az ég,
mint alkonyban mélyülő bíbor vidék,
mert ami bennem fény, benned is él –
és így lesz az ajándék örök, közös tér.
