Ilyenkor eltűnik a nevem.
Marad egy test,
amelyben erdők lélegeznek,
tavak emlékeznek arra,
hogyan lehet mozdulatlanul élni.
Jelenlét áll bennem.
Egy irány,
amerre a gondolat
tovább oldódik.
Az idő szétterül,
mint egy vízfelület,
amely elnyel
és megtart.
Fák nőnek a mellkasomban.
Figyelnek.
Gyökereik a tegnap hiányába érnek.
Az álom történik.
A felébredés után
a tér kitágul,
és minden visszatalál
oda,
ahol különbség nélkül
egy volt a bent
és a kint.
