Minden lépésednek új ritmust dalol a Föld.
Az idő súlya puha, mint lebegő homok,
S a csendben is rejtett mosolyok születnek benned.
A Hold szőtte fényben léptek csillagokká válnak,
Az éj halk sóhaja mesét susog a lomboknak.
Minden pillanat rejtett táncot lejt benned,
S a lég sima árkában a szavak súlya szétmorzsolódik.
És te vagy a csend, ami minden zajt alakra formál.
