A fényt hozó

Éjfélkor, amikor a világ visszavonja zajait, s csak a szél suttog a kert bokrai között, egy nő alakja bontakozott ki a holdfényből. Kosarában apró fények szunnyadtak, mintha az ég darabkáit rejtette volna magával. Léptei puhán simultak a kövekhez, s minden mozdulatánál csillagok peregtek ujjai közül. A fények lassan lehullottak, mint csendes üzenetek az éjszaka mélyéről, s ahol a kövekhez értek, ragyogó ösvény született. Senki sem tudta, kihez tartozik, s kihez érkezik ez a titokzatos fényhintés. Egyesek azt suttogták, a lány az elveszett álmokat gyűjti újra össze, hogy reggelre visszacsempéssze őket a szívekbe. Mások szerint a remény magjait veti szét, hogy aki rálép az ösvényére, soha többé ne érezze magát egyedül. Ő maga nem szólt soha semmit. Csak lehajolt, mosolyában ott derengett a hajnal ígérete, és tovább szórta a csillagokat. S az emberek, akik titokban figyelték, hittek benne: hogy minden fény, ami a földre hull, egy új kezdet, egy sosem múló üzenet a lélektől a léleknek.

Csendes Érintés

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Ha belépsz abba a csendbe, ahol élek,

minden, ami szürke volt, fénybe öltözik.

A pillantásod, mint egy halk dallam,

amit csak a szívem hallhat,

és ettől megrezdül minden.

Az érintésed – több, mint csupán érintés:

hullámok, melyek partokat formálnak,

kavicsokat simítanak,

de a szívem szikláját is

szelíden homokká oldják.

Nem beszélünk. Minek is?

Minden szó csak megtörné a csendet,

amit magunkra öltöttünk, mint egy régi,

meleg takarót.

Csak nézlek, és tudom, hogy veled vagyok:

nem a világban, hanem a lelkedben.

Amikor hozzám hajolsz,

az idő eltűnik,

ajkad könnyű, mint a nyári éjszaka friss illata,

és elhozza az álmainkat, a holnapot,

és azt a végtelen, hangtalan ígéretet,

hogy a szerelmünk sosem ér véget.

Az ajándék, az idő

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

Karácsony ünnepe újra közeledik,

Szeretet és fény a szívekbe költözik.

Hittel, reménnyel telik meg minden lélek,

Családok gyűlnek, ünnepelnek, békében élnek.

Angyalok szárnyán fény érkezik,

Áldás borítja be a világ részeit.

Béke és szeretet költözzön minden házba,

Karácsony dala szálljon fel az Égi magasságba.

Hallgasd meg a csend halk üzenetét,

Tisztán, szerényen készülj az ünnepre,

Figyelj magadra, légy kedves, óvatos,

Ne hagyd, hogy a rohanás elragadjon most!

Hiszen nincs fontosabb a szeretetnél,

A kedvesen együtt töltött időnél.

Az ajándék csak egy tárgy, oly múlandó,

Viszont az együtt töltött idő a szívekben soha el nem múló.

A Szív Karácsonya

Ó, Karácsony, szent ünnep, édes szeretet,

Meghittség ölel át családi perceket.

Mosoly ül arcokon, gyermeki kacaj zeng,

Szívünkben melegség, mindenhol szeretet.

Karácsonyfa csillog, a díszek fénylenek,

Mint csillagok, hintik ránk a szent angyalok.

Gyertya lángja lobban, kandalló tüze ég,

Melegsége ölel át karácsony estjén.

Mézeskalács, fahéj, édes illatok szállnak,

Áldást hintenek ránk fentről az angyalok.

Az asztal körül ül a szeretett család,

Boldogan ragyog minden arc, minden szempár.

Ó, Karácsony, maradj itt, nemcsak e percben,

Lobbanj, mint gyertyafény, szívünk mélyén csendben.

Mint csillogó dísz a fán, szépen ragyogjon,

Érezzük, hogy szívünkben van szent Karácsony.

Az Ég a Földdel összeér

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

A karácsonyfa csendben áll, mint halkan szőtt álom,

öleli körbe a szoba melegét,

gyertyák könnye csordul lassan,

s fényük ragyogtatja a fenyő zöld színét.

A család, mint körbefont imádság,

szavak nélkül zengi a szeretet dalát,

szívük húrján játszik az ünnep,

míg mögöttük angyalok őrzik a ház nyugalmát.

Az angyalok szárnya halk sóhaj,

szemükben csillagok puha világa,

láthatatlan áldásként állnak mögöttük,

s velük együtt álmodik a ház ma.

Jézuska léptei szélcsendként lebbenek,

nem érkezik, hisz mindig ott volt,

ajándéka a csend, a béke, a hit,

a karácsony maga – szívünkbe írt dala.

A szeretet olyan, mint a hó,

mely mindent befed, mindent újraír,

karácsony éje: egyetlen pillanat,

ahol az ég a földdel összeér.

Szívek Karácsonya

Varázslatos a szent karácsony ereje,

Kigyúlnak az esti fények, sötétben égve,

Hull a hó, betakarja a tájat, mint egy álom,

Angyalok szeretnek, a szívekbe nevetnek.

Gyermeki szívek úgy ragyognak,

Nagyszülők szeméiből a könnyek potyognak,

Szerető szívek karácsonykor összejönnek,

A karácsonyfa mellett meghitten beszélgetnek.

Boldog, kipirult arcú gyermekek nevetnek,

Szívükben ragyog a milliónyi szeretet,

Az öröm varázsa, ez a karácsony hatása,

Mely a szívünkből szétárad a világba.