Rózsalány

Rózsák között áll egy csendes lány,

bíbor szirom hajlik homlokán.

Rózsaszál simul szíve felé,

régi emlék bújik mellé.

Szirmok őrzik sóhaját,

régi kertek illatát.

Tövis rejti bánatát,

csend vigyázza szép álmát.

Nem kérdezi, mit vitt el az ősz,

lelkében új remény nő.

Rózsaszirmon alkony pihen,

csendből születik új szerelem.

Az este leszáll a rózsakertre,

szél hajol a levelekre.

A rózsa nyílik, szív felel,

egy régi érzés ébred fel.

Jeges kényeztetés

narancsillat száll a parton,

mézíz csillan ajkadon,

két pohárban nyári mámor

izzik át az alkonyon

jég koccan a fényes üvegen,

gyöngyöt rajzol rá a pára,

ujjad hozzám ér a szélben,

forró bőröm válaszára

víz fut végig lent a parton,

habja lágyan partra tér,

homok simul talpunk alatt,

léptünk lassan összeér

eperízű csók az estben,

mangó, menta, édes láz,

vállamon a kezed pihen,

bőröm alatt éled a parázs

ölelésed hűs menedék,

mégis lángot gyújt belém,

jég olvad a poharakban,

ajkad íze az enyém

tenger ringat, nap lecsordul,

bíbor fény terül a vízen,

két koktél közt összebújva

csókod harmattá válik ajkam szélén