Két perccel múlt éjfél,
a város még beszél.
A telefonom néma,
ma senki nem ér el.
Cipőmben maradt homok,
a számon sós a nyár.
Ne kérdezd, merre indulok,
csak gyere közelebb már.
Túl sok volt a „majd”,
túl kevés a „most”.
Ma nem viszem tovább
az összes tegnapot.
Kérek még, még, még,
ebből az életből még!
Egy hajnalt, egy csókot,
egy túl hangos zenét.
Kérek még, még, még,
ne mondd, hogy ennyi elég!
Ha egyszer végre égek,
hadd égjek végig még!
Még, még, még,
nekem ebből kell még.
Még, még, még,
ne mondd, hogy ennyi elég!
Fény csúszik a bőrömön,
taxi áll a sarkon.
Valaki néz utánam,
de ma nem magyarázom.
Nem vagyok az, aki
mindig hazatalál.
Néha egy rossz irány
pont jó helyre visz át.
Túl sok volt a „majd”,
túl kevés a „most”.
Ma nem viszem tovább
az összes tegnapot.
Kérek még, még, még,
ebből az életből még!
Egy hajnalt, egy csókot,
egy túl hangos zenét.
Kérek még, még, még,
ne mondd, hogy ennyi elég!
Ha egyszer végre égek,
hadd égjek végig még!
Holnap lehet csend.
Holnap lehet más.
De ma bennem dobog
az egész éjszakánk.
Ne lassíts le,
ne engedj el!
Ez a pillanat
most visz közelebb.
Kérek még, még, még,
ebből az életből még!
Egy hajnalt, egy csókot,
egy túl hangos zenét.
Kérek még, még, még,
ne mondd, hogy ennyi elég!
Ha egyszer végre égek,
hadd égjek végig még!
Még, még, még…
nekem ebből kell még.
Még, még, még…
most először nem elég.
