Valahol egy árva sóhaj felszállt
S most lelkem mélyén pihen,
Valahol nevetés nyílt ki most
S mosolyba fordul szívem.
Valahol méz csordul az életre,
Mert férfi lelke után futok,
S valahol fekete gyökerű az átok,
Mert zokogni sem tudok.
Valahol egy szív még lüktet értem,
Lázas, sebhelyes szegény,
Fölitta vágy és vad mámor,
Mint bennem a vérző fény.
Hallják egymás lázas kattogását,
Míg rájuk sűrű éj leszáll,
Az éj torkában e pillanatban
Két könnybe zárt szív megáll.
