Égi háború

Az ég sötét vászna reszket,

Villámok cikáznak, fénylő kardként.

Dörgés dübörög, mint harci dobok hangja,

A szél üvölt, a felhők rohamoznak.

Minden csapás feszültséggel telik,

Mint parázsló szikrák az égi csatában.

A fény villódzik, a sötét hullámzik,

A természet ereje nem kér bocsánatot.

A harag elül, csend lassan születik,

Villám nyoma szikrázik a lélekben.

Égi háború végre elcsitul,

Sötét és fény szívünkben táncol, lobog.

A vihar

Sötétbe borult felettem az ég,

Vihar jött, hömpölygött felém,

Táncot járnak a villámok az égen,

Mint bennem az érzelmek régen.

A fájdalom sötét szelleme

Széllel, villámmal érkezett,

A sötétség teljesen beborított,

A szívemből a fény eltávozott.

A sötét felhők oszladoznak,

A villámok lassan elvonulnak,

Sötétség szelleme elvonult,

A szívem virágba borult.