Az ég sötét vászna reszket,
Villámok cikáznak, fénylő kardként.
Dörgés dübörög, mint harci dobok hangja,
A szél üvölt, a felhők rohamoznak.
Minden csapás feszültséggel telik,
Mint parázsló szikrák az égi csatában.
A fény villódzik, a sötét hullámzik,
A természet ereje nem kér bocsánatot.
A harag elül, csend lassan születik,
Villám nyoma szikrázik a lélekben.
Égi háború végre elcsitul,
Sötét és fény szívünkben táncol, lobog.
