Köszönöm, hogy vagytok –
mint fény a reggeli harmaton,
mint halk mosoly egy ismerős arcon,
mint csend, mi megért szavak nélkül is.
Köszönöm, hogy olvastok,
hogy szívetekben visszhangzik a szó,
amit tintából álmodtam,
és lélekből szőttem valóra.
Köszönöm, hogy figyeltek,
mint Ég a Földre néz,
mint erdő hallgatja a szelet –
oly halk, s mégis végtelenül mély.
Ismerősök, rokonok,
barátok és új felfedezők –
mindenki, ki egyszer csak megállt
és belelapozott az álmomba:
Hálás vagyok értetek.
Szívetek melegéből épül
minden szó, minden sor,
minden híd köztem és köztetek.
Legyetek áldottak,
akik olvastok, értetek írok.
Ti vagytok a lámpás
ebben a nehéz világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése