a hajók ma is elindulnak
de én már nem integetek utánuk
a mólón állok
sós szélben
hajamra vízcseppek
tapadnak
béke lassan rám szárad
mint só a tengervíz után
tudom
aki hozzám tartozik
kiköt bennem
aki továbbmegy
a nyílt víz felé
az más partot keres
mert aki marad
annak mellkasában
az én nevem dobban
amikor partra lép
talpa alatt
ott marad
sóból írt nevem
és együtt írjuk tovább a jelent
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése