Jól áll, jól áll,
jól áll nekem.
Jól áll, jól áll
ez az életem.
Fél nyolc, kihűlt a kávém,
az eső szétcseszte a hajam.
A busz elment, de nem bántam,
a járda dobolt alattam.
Rúzsnyom maradt a bögrén,
egy dal ragadt bent a fülemben.
Valaki rám nevetett,
és a reggel megérkezett.
Ami fájt, azt nem tagadom,
ami jó, azt felhangosítom.
Nem kell hozzá semmi terv,
csak a ritmus, ami bennem ver.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Minden könny és minden csoda
velem táncol reggel óta.
Kicsit kócos, kicsit vad,
de a ritmus bennem marad.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Jól áll, jól áll,
úgy, ahogy van.
Jól áll, jól áll,
minden napomban.
Két tányér a konyhapulton,
a rádió szól túl hangosan.
Mezítláb pörgök a kövön,
a szomszéd dobol a csövön.
A telefonom felvillan:
„Szólj, ha hazaértél” — ennyi van.
Néha pár szó szívig ér,
többet ad, mint amit bárki ígér.
Ami fájt, azt nem tagadom,
ami jó, azt felhangosítom.
Nem kell hozzá semmi terv,
csak a ritmus, ami bennem ver.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Minden könny és minden csoda
velem táncol reggel óta.
Kicsit kócos, kicsit vad,
de a ritmus bennem marad.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Nincs rajtam filter, nincs díszlet,
csak az, ami bennem tényleg élhet.
Ha körülöttem szétesik a rend,
egy jó dal újra összerak bent.
Egy kéz, egy hang, egy mozdulat,
egy nevetés a zaj alatt.
Nem hibátlan — de eleven,
és rohadt jól áll nekem.
Jól áll nekem!
Jól áll nekem!
Ez az életem!
Jól áll nekem,
ez az életem.
Minden könny és minden csoda
velem táncol reggel óta.
Kicsit kócos, kicsit vad,
de a ritmus bennem marad.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Jól áll nekem,
pont így szeretem.
A tegnap nem húz vissza már,
rádob egy ütemet, továbbáll.
Kicsit hangos, kicsit vad,
de a szívem benne szabad.
Jól áll nekem,
ez az életem.
Jól áll, jól áll,
jól áll nekem.
Jól áll, jól áll
ez az életem.
A dalszöveg és zene jogvédett.
