Szerelem = Átjárás

Amikor belépsz,

a csend irányt vált –

lélegzik minden körülöttünk,

a pillanat elfelejti,

hogyan kell továbbmenni.

A kezed térkép

egy sosem jelölt országhoz,

ahol a szív

szabadon kimondja önmagát,

ahol az idő lehajtja a fejét, enged.

A tekintetedben

megáll minden,

ami valaha menekült bennem –

szétesik a múlt,

mint túl szoros ruha,

a test végre

belefér a jelenbe.

Ez a szerelem

átjárás –

bőrön, szavakon, életeken át.

Amikor a bennem lakó magány

megszólít téged,

és választ kap.

Összeérünk,

a világ megtanul hallgatni.

A szív ritmusa marad,

lassú, biztos,

mint egy ígéret,

amely már beteljesült.

Amikor egyszer

visszanéz az élet,

arra a pontra mutat majd,

ahol összeértünk.

Ott történt meg minden.

Ott vált a vágy

otthonná,

a keresés érkezéssé,

és a szív végre megérkezett.

www.muzsakkonyvtara.hu

Belső könnyek

A test elkopik.

Genetika, munka, idő –

ki tudja, mitől.

Néha nagyon fáj,

mégis mozdulni kell,

erőn túl is,

emelt fővel.

A szív sokszor sír.

Belső könnyek hullnak,

csendben,

láthatatlanul.

Átölelem a fájdalmat,

szeretgetem,

mert hozzám tartozik.

Én vagyok.

Részem.

A test jelez,

és elengedem.

Az idő hossza kérdés,

a kimenetel is.

Engedem,

hadd haladjon át rajtam.

Tapasztalok.

Ez az élet rendje.

Könnyű máz helyett

valódi súly.

Szép pillanatok felvillannak,

mert léteznek.

Az idő halad,

a napok rövidülnek.

Önmagamhoz hű maradok.

A hitem erős.

A szeretetem nagy.

Teszem, ami dolgom.

A Fény mutatja az irányt.

A szeretet átölel.

www.muzsakkonyvtara.hu

Szépség

A szépség reggel kezdődik,

amikor a pohár peremén megcsillan a fény.

Ott van a konyhaasztalon felejtett morzsában,

egy kéz nyomában a kilincsen.

Abban, ahogy a test tudja,

merre forduljon csend idején.

Ott van egy szempár ívében,

hosszú pillák árnyékában.

Ahogy a tekintet tartalmazza

mindazt, ami kimondatlan.

Egy nézés, amelyben megpihen

a másik tekintet.

A szépség dolgozik finoman.

Egy levél erezetében,

egy virág szárában,

és az arcon is –

ahol a belső

külső formát kap.

Belül születik,

kifelé halad.

Mint egy lassú, biztos mozdulat.

A szépség ott van.

Mindenhol.

Amikor jelen vagy,

láthatóvá válik.

www.muzsakkonyvtara.hu

Lábnyom vagyok…

Lépteim mögött fény marad,

csendben izzó, halk nyomat.

Szó előtt is, szó után

jelenlétem útmutatás.

Ahol járok, ott derül,

a sötét félrehúzódik belül.

Hangom nélkül is adok,

magam vagyok a mondatok.

Versben, prózában,

egy tekintet tartásában,

amit mondok, amit élek,

őszintén osztom a térben.

Lábnyom vagyok fényben írva,

jelenlétté formált remény.

S remélem, nyomot hagyok –

valakiben tovább ragyogok.

A hó tudja a nevem

Egyedül áll a hófödte ágon,

mint elfelejtett imádság az Ég peremén.

Alatta a táj fehérbe simul,

csendje puha, akár az emlékezés.

Hópelyhek érkeznek hangtalan,

szelíd köröket fonva köré.

A tisztaság fényként árad bennem,

lassan belém költözik.

A fehérség védőréteggé válik,

betakar múltat, rezdülést, sebet.

A várakozás lassú szívverés,

hol bennem dobban,

hol a tél szívében.

Feloldozás lebeg a levegőben,

mint hópehely, mely megpihen.

És egyszer csak

a hó tudja a nevem.

Név nélkül, súly nélkül, zajtalanul.

Az élet a tollak alatt pihen,

melegen, törékenyen,

s tovább fénylik bennem

a tiszta tér csendjén át.

www.muzsakkonyvtara.hu

Számvetés

Ez az év

teremtés volt.

Belső munka,

csendes mozdulatok,

lassan formálódó anyag.

Kihívások érkeztek,

súlyuk tanított,

formáltak,

átalakítottak.

Magány is volt.

Hiányként.

A társ hiánya

ott ült az estékben,

amikor a csend

túl közel hajolt.

Öröm felbukkant,

ritkán,

pontosan,

ahogy az igaz dolgok érkeznek.

A kérdések

lecsendesedtek.

A válaszok

belül helyet kaptak.

Ez az év

megtörtént.

Visszanézek rá,

látom az ívet,

a terhet,

a megtartást.

Ami fájt, elsimult,

ami hiány volt, eltűnt,

ami maradt, indulásra kész.

Ez volt.

Érdekes év.

Az ajtó nyitva,

én fogadom.

Az életem

2026-ban

örömmel élni akarom.

www.muzsakkonyvtara.hu

Hamu után

A hátam mögött

a főnix kibomlik

parázsból tanult emlékezés

Szárnya

felismerés

hogyan tart meg a tűz

Állok

a hamu már mögöttem

arany vonalaim

visszatalálnak a testembe

A láng

átírt

és átengedett

A főnix történik

én pedig hordozom

az újjászületés csendes súlyát

Most

a fény tudja

hol van a helye.

www.muzsakkonyvtara.hu