A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szívem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szívem. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 10., kedd

Papírra hull



Félálomban születnek szívből a szavak,
mint hajnal első, lágy fényei,
ébredező csendben, szeretetben,
hol a lélek még álmodik, de már érez.
Gyenge a kéz, mégis írni akar,
mert a gondolatok, mint puha szellők,
átsimítják a belsőm táját,
s megnyitják a kaput a szó és a lélek között.
Ilyenkor születnek az őszinte sorok,
amik még nem mernek hangosan megszólalni,
de már nem maradnak rejtve,
mert papírra hull a létezés, mint szívem könnycseppje.
Szívem finoman rezdül,
szétárad a csend és a fény között,
és minden egyes szó egy lépés,
amit magamhoz írok,
hogy megtaláljam a ma illatát.

2025. május 19., hétfő

Szívem dala útra kél /lélekvers/



Lélegzem. Csend ül a tájon,
fák hajolnak szél ölébe,
susogó lomb közt énekelnek
madarak a reggel fényébe.
Szívem dala útra kél,
fújja, viszi messze a szél,
elér minden nyitott szívhez,
ki él, s befogadásra kész.
Itt ülök a terasz sarkán,
ágak libbennek, táncot járnak,
beszélgetnek a széllel halkan,
mint rég ismert, jó barátok.
Gesztenyefa virága hull,
szórja a szél, mint az emléket,
a Nap elbújik a felhők mögé,
mégis fény ragyog a létben.
Levendula illat száll a térben,
szinte szavakat suttog csendben.
Fehér liliom áll egyedül,
mint királynő – büszkén, szelíden.
S minden – fa, virág, szél és fény –
összhangban él, ragyogva bennem.
Most nem kérdezek, nem szólok,
csak vagyok.
És érzem: ez az élet.