Mesél a tenger című versem megzenésítve

Kattints ide a zene meghallgatásához

Szívem dala útra kél /lélekvers/

Lélegzem. Csend ül a tájon,

fák hajolnak szél ölébe,

susogó lomb közt énekelnek

madarak a reggel fényébe.

Szívem dala útra kél,

fújja, viszi messze a szél,

elér minden nyitott szívhez,

ki él, s befogadásra kész.

Itt ülök a terasz sarkán,

ágak libbennek, táncot járnak,

beszélgetnek a széllel halkan,

mint rég ismert, jó barátok.

Gesztenyefa virága hull,

szórja a szél, mint az emléket,

a Nap elbújik a felhők mögé,

mégis fény ragyog a létben.

Levendula illat száll a térben,

szinte szavakat suttog csendben.

Fehér liliom áll egyedül,

mint királynő – büszkén, szelíden.

S minden – fa, virág, szél és fény –

összhangban él, ragyogva bennem.

Most nem kérdezek, nem szólok,

csak vagyok.

És érzem: ez az élet.

Erdő, Aurora Amelia Joplin és Szőcs Éva közös verse

 

Van egy csodás hely a neve erdő:

Melybe ha belépsz,a szíved megnő,

szeretettel és nyugalommal,

Tündérek ölelnek két át két karukkal.

Tündéreknek dalla ott szól,

leleked velük együtt táncol,

Ölelésük ,kedves hangjuk,

erdő fáinak viszhangjuk.

Tündértánc mindent elmond,

szívem ritmusára dalol.

Körülöttünk a világ csodás,

az erdő beszél, lágyan zenél.

Suttog erdő minden fája,

levelek pörögve szállnak,

Lelkem tündérekkel járja

örök mesék legendája.

Hit Dala

Ott bent, ott mélyen

Néha sötét van,

Olykor világos,

Lenn bent, mélyen

Fénylik a hit szívemben.

Ott bent, ott mélyen

Hitem halkan énekel,

Vigasztal szeretettel,

Ott bent, mélyen

Lelkemet átszövi fénnyel.

Ott bent, ott mélyen

A hit halkan zeng,

Oly szépen vigasztal,

Ott bent, mélyen

Szikrázik, mint éltető fény.

Ott bent, ott mélyen

Hitem szárnyra kél,

Mint csillag az éjben,

Ott bent, mélyen

Hit és szív – szerelemben él.

Ikercsillag

 

Gyönyörben úszom, ha velem vagy, Babám,

Két szemed, mint csillagok, ragyog reám, Illatod mámorként árad mélyen belém, Magamba szívom a lelkem mélyén.

Eljövök mindennap hozzád,

Látatlanul is érzem a bőröd illatát,

Tudom, érzel, várod a pillanatát, Egyesülésünk mámorító valóságát.

Lelkünk oly mélyen összeforrt,

Mint az óceán és a folyó,

Egymásba folytunk szerelmesen, ikercsillagként a lélek egységben.

Ragyogunk ketten, mindegy bárhol, Szerelemet dalol a szívünk mindenhol,

A mennyben, Földön az éterben,

Énekel lelkünk a világmindenségben.

Most...

Most szeress,

amíg kezed tud

ölelni, átkarolni,

magadhoz szorítani!

Most sétálj,

amíg élvezheted

arcodon az esőcseppeket,

A lágy szellő fuvallatát,

A napfény édes simogatását!

Most hallgasd

az erdő hangját,

Ahogy füledbe dúdolja

az elrejtett dalát!

Eldúdolja a föld,

A fák, a virágok, bokrok,

hogyan kell létezni,

az életet élvezni.