Amira és John
a tengerparton sétáltak, a nap utolsó aranysugarai lágy fényben fürdettek
mindent. A tenger sós illata átjárta a levegőt. Csendben sétáltak egymás
mellett, nem kellettek szavak.
A levegő tele volt izgatott, finom feszültséggel, mintha a világ körülöttük megállt volna.
John hirtelen átkarolta Amira derekát, és magához húzta. Amira szíve hevesen kezdett dobogni, nem ellenkezett. John kezével gyengéden megfogta Amira arcát, majd váratlanul megcsókolta. Ajkaik összeértek, szinte lángoltak a vágytól. A csók édes és heves volt, egyre mélyebb, szenvedélyesebb.
Amira halkan így szólt:
– Ne engedj el
soha.
John mosolygott, újra megcsókolta, ebben a csókban benne volt minden.
