Csak egy percre

Az éj ma ólomból hajolt a vállamra,

testemben apró, izzó kövek égtek,

minden mozdulatban rejtett penge villant,

minden percben parázsló seb lüktetett.

Csak ülök az ágy szélén,

akár egy partra vetett csónak,

amelyben sajgás ring,

mely tartja magában a túl nehéz napokat.

Jó volna egy kar,

amely körém fonódna,

jó volna egy tekintet,

amely rólam olvasná le a terhet.

A fájdalom az enyém,

ezt hordom évek óta a csontjaim között,

mégis könnyebb volna,

ha valaki mellém ülne,

a jelenlétével betakarná a reszkető testem.

Van, amikor a lélek is sántít,

mert a test túl sokáig jajdul,

s van, amikor egyetlen érintés

többet érne minden szónál.

Ma ilyen éj van.

Egy szív kellene,

aki lát engem,

és a tenyerébe vesz, ha csak egy percre is.

www.muzsakkonyvtara.hu

Egy perc...

Lenni egy perc – néha ennyit ad az élet,

mégis beleremeg minden, amit érintesz.

Apró mozdulat vagy, fénycsík a levegőben,

mégis nyomot hagysz, mert adtál magadból

valami tisztát, maradandót.

Szerettél úgy, hogy a szívedet nem féltetted,

s aki megérezte ezt, őrzi még a helyét.

A test elfárad egyszer, de a lélek nem fárad el –

csak leteszi a terhet, mint aki végre megérkezett.

A csend ilyenkor mélyebb:

nem üres, hanem megtelt tapasztalással.

Az elmondhatatlanból rend kerekedik,

az elmúlásból megértés fakad.

S amikor az élet eloldódik rólad,

nem zuhan, nem fáj, nem távozik sietve –

csak felszáll lassan, könnyedén,

mint a hópihe, amely egyetlen pillanatra

még felragyog az égen.

Ahogy elolvad a fényben,

már tudod: nem veszett el semmi.

Csak hazatalált oda, ahová mindig is tartozott.

A mindenségbe.

www.muzsakkonyvtara.hu

Engedd

Engedd, hogy válladra hajtsam fáradt fejem,

ahol a világ zaját végre elfeledem.

Engedd, hogy csókom puhán arcodra simuljon,

s szíved dobbanása bennem visszhangra találjon.

Engedd, hogy illatod bőrömben megmaradjon,

kísérjen minden hajnalon és minden alkonyon.

Mert te vagy a levegő — a láthatatlan éltető,

nélküled a lét csak árnyék, néma, színtelen idő.

Ha egyszer távol lennél, még akkor is éreznélek,

mert a lelked ott marad bennem — csendben, mélyen.

Nem kérek mást az élettől, csak egy percet,

amikor megint hozzád bújhatok…

és szívemet tieddel összefonhatom.