Interjú: Aurora Éva Nagy / Aurora Amelia Joplin

Nagy örömmel osztom meg veletek, hogy interjú jelent meg velem a Holnap Magazin Kultúra rovatában, „Interjú: Aurora Éva Nagy / Aurora Amelia Joplin” címmel.

Különösen sokat jelent számomra ez a beszélgetés, mert Elekes T. Izabella keresett meg, és ő kért fel az interjúra.

Mindig megható érzés, amikor valaki felfigyel arra, amit alkotok, érdeklődéssel fordul felém, és szeretne egy kicsit közelebb kerülni ahhoz az úthoz, amelyet íróként és alkotóként járok.

Szívből köszönöm Izának a megtisztelő felkérést, a figyelmet, a kedvességet és azt a nyitottságot, amellyel kérdezett.

„Amit megéltem, abból alkotok.”

Talán ez az egy mondat mondja el a legtöbbet rólam és arról, miért írok.

Az interjúban mesélek az íráshoz vezető utamról, a költészetről, a prózáról, a mesékről és a festészetről, a Múzsák Könyvtáráról, valamint a könyveimről is. Szó esik Az Időutazó Én című kisregényemről és a készülő A vér hallgat című regényemről is.

Egy kicsit közelebb engedlek benneteket ahhoz a világhoz, amelyből a verseim, történeteim és könyveim megszületnek.

Szeretettel ajánlom nektek ezt a beszélgetést. Ha elolvassátok, örömmel fogadom azt is, ha megírjátok, melyik gondolat érintett meg benneteket a leginkább.

https://holnapmagazin.hu/cikkek/103021/

Szeretettel:

Aurora Amelia Joplin

Egy költő estéje

Az este csendje lassan betölti a szobát.

Odakint a holdfény átszűrődik a fák között, bent pedig a kandalló táncoló lángjai festenek aranyfényű árnyékokat a falra.

Egy bögre forró tea gőze emlékeztet arra, hogy a csend is lehet társaság.

Papírlap és toll hever előttem – a gondolatok sorban állnak, hogy megszülessenek.

A könyvek hallgatagon pihennek, mintha ők is tudnák: most a szívem írja a saját történetét.

És bár a magány körülölel, valahol mélyen ott vibrál a vágyakozás: egy meleg ölelés ígérete.

Az este így válik titkos menedékké – egyszerre vigasz és ábránd, amelyben minden csend mögött ott lapul a remény.

Köszönöm, hogy vagytok!

Köszönöm, hogy vagytok –

mint fény a reggeli harmaton,

mint halk mosoly egy ismerős arcon,

mint csend, mi megért szavak nélkül is.

Köszönöm, hogy olvastok,

hogy szívetekben visszhangzik a szó,

amit tintából álmodtam,

és lélekből szőttem valóra.

Köszönöm, hogy figyeltek,

mint Ég a Földre néz,

mint erdő hallgatja a szelet –

oly halk, s mégis végtelenül mély.

Ismerősök, rokonok,

barátok és új felfedezők –

mindenki, ki egyszer csak megállt

és belelapozott az álmomba:

Hálás vagyok értetek.

Szívetek melegéből épül

minden szó, minden sor,

minden híd köztem és köztetek.

Legyetek áldottak,

akik olvastok, értetek írok.

Ti vagytok a lámpás

ebben a nehéz világban.