A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lírai próza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lírai próza. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. november 26., kedd

Mennyei érintés

(A képet mesterséges intelligencia készítette.)

A hóesés csendesen körülölel, mint a hideg, csípős levegő. Este van, és az utcákon lámpák pislákolnak, mintha meg akarnák örökíteni a pillanatot. Minden csillog, mintha a világ ezernyi apró gyémánttal lenne borítva. A hópehely, mint egy mennyei érintés, lágyan simogatja arcomat, és én érzem, ahogy Isten keze nyugtatóan rajtam pihen. A lépéseim alatt ropog a hó, és minden egyes hang mintha egy újabb verssor lenne.
A fák alszanak, derekukon a hó puha takarója. A világ mintha egy nagy, elfeledett álmában pihenne. A levegő nyugalommal telített, és én, mint egy szélfútta levél, belesimulok a tájba, mintha mindig is itt éltem volna. A létezés egyszerűvé válik, és minden, amit eddig keresni próbáltam, most ott van előttem: a csend, a hófehér táj és a szívem mélyén az a melegség, amit ez a pillanat hoz. Eggyé válok a tájjal, és már nem tudom, hol végződik a világ, és hol kezdődök én.
A sötétben csak a fények táncolnak, és a hó, mint egy finom lepel, mindent betakar. Az idő megáll, mintha a világ elfelejtené a rohanást. Egyedül vagyok, de mégis teljes. A szívemben ott a nyugalom, és tudom, ezekért a pillanatokért érdemes élnem.