Odakint a holdfény átszűrődik a fák között, bent pedig a kandalló táncoló lángjai festenek aranyfényű árnyékokat a falra.
Egy bögre forró tea gőze emlékeztet arra, hogy a csend is lehet társaság.
Papírlap és toll hever előttem – a gondolatok sorban állnak, hogy megszülessenek.
A könyvek hallgatagon pihennek, mintha ők is tudnák: most a szívem írja a saját történetét.
És bár a magány körülölel, valahol mélyen ott vibrál a vágyakozás: egy meleg ölelés ígérete.
Az este így válik titkos menedékké – egyszerre vigasz és ábránd, amelyben minden csend mögött ott lapul a remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése