Ismerős vagy nekem.
Nem az arcod, nem a hangod – a csended.
Ott van benned az a rezgés,
amit a szívem már évezredek óta ismer.
Nem kereslek tovább – csak hívnak a szavaim,
mint a fény, ami hazatalál hozzám.
Ha te vagy az, aki emlékszik,
nem kérlek, csak érezd meg,
és lépj elő.
Nem a múltért.
Nem a jövőért.
Hanem azért a pillanatért,
ahol meg merjük élni végre
a teljes igazságot.
