Nem kérek jelet, lelkem őrzi az égi rend,
Isten sem távol szól, hanem bennem mond igent.
Fejemet nem hajtom porba, tartom magamat,
angyal áll a vállamnál, kíséri utamat.
Tudatom nem vár többé idegen jelet,
saját nevemre ébredek, őrzöm az eredetet.
Nem sodor el szó, se árny, se zűrzavar,
ér vihar, tartásom mégis megmarad.
Fent és lent összeér, ha él az égi rend,
nem könyörgök az Ég felé: Isten bennem teremt.
Angyal nem ment meg engem, mellém ül ma már,
ki önmagába visszatért, nem kívül keres már.
Nem múlt szabja léptem, nem holnap hívogat,
itt állok önmagamban, irányítom sorsomat.
Magamban állok, látom az utamat,
lelkem, testem, tudatom egy irányba halad.
