Lomb alatt a nap megállt most,
arcod fényében játszott már.
Szívem benned otthont talált,
csönd is szőtte est szép álmát.
Kéz a kézben szó se kellett,
percünk csodát rejtegetett.
Ősz varázsa bennünk zengett,
az időn túli létet lelt.
Puhán ringott a fák között,
illatod még most is érzem.
Szívverésed hallom, látom,
ölelésed mindig vágyom.
S ha az éj minket átkarol,
lelkem benned csendben nyugal.
Őszi perc az örök létbe,
írt csókot mély szerelembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése