2026. január 9., péntek

Számvetés



Ez az év
teremtés volt.
Belső munka,
csendes mozdulatok,
lassan formálódó anyag.
Kihívások érkeztek,
súlyuk tanított,
formáltak,
átalakítottak.
Magány is volt.
Hiányként.
A társ hiánya
ott ült az estékben,
amikor a csend
túl közel hajolt.
Öröm felbukkant,
ritkán,
pontosan,
ahogy az igaz dolgok érkeznek.
A kérdések
lecsendesedtek.
A válaszok
belül helyet kaptak.
Ez az év
megtörtént.
Visszanézek rá,
látom az ívet,
a terhet,
a megtartást.
Ami fájt, elsimult,
ami hiány volt, eltűnt,
ami maradt, indulásra kész.
Ez volt.
Érdekes év.
Az ajtó nyitva,
én fogadom.
Az életem
2026-ban
örömmel élni akarom.

2026 – újévi köszöntő



Kívánom az új esztendő
legyen veled jótevő.
Hozzon napot, ami emel,
szót, mi szívedhez ér el.
Hozzon csendet, békességet,
sok nevetést, ölelést.
Ha elfáradsz, adjon hitet,
meleg szívet, szeretetet.
Kívánom: legyen helyed,
hol mindig önmagad lehetsz.
Ha ez megvan, hidd el szépen,
jó éved lesz mindenképpen.

Álom - Időhajlás



Álom hajlítja körülöttem az időt,
a csillagok közt a tér lélegzetet vált,
dimenziók simulnak egymásba csendesen,
és emlékezem arra, ami még kezdet volt.

Egy dísz



A fenyő ágán csendesen ring a szó,
fényből szőtt üzenet, tiszta és való.
Egy dísz, mely őrzi az együttlét jelét,
szívekben lobbantja az ünnep melegét.
Minden sor mögött jelenlét ragyog,
egymás felé nyitott, figyelő sorok.
Múzsák Könyvtára kedves tagok,
csodás karácsonyt kívánok!

A szívnek adott idő



Mi a szeretet?
Szívből figyelni a másikra,
amikor egy tekintet megáll,
és a csend is helyet kap köztünk.
Időt tölteni vele –
lassan, sietés nélkül,
amikor a pillanat
megtart és összeköt.
Egy kéz melege,
egy együtt kimondott hallgatás,
apró mozdulatok,
amelyek belül maradnak.
Az ajándék eltűnhet,
amit a szívnek adunk,
emlékké válik,
és akkor is velünk marad,
amikor már csak
visszagondolunk rá.
Ez marad meg igazán:
az együtt töltött idő,
amikor két élet
egy pillanatra
nem külön történt.
Hanem egy.

Állapot



A csend
gondolkodik bennem.
Rétegzett,
mint az idő,
amikor önmagára figyel.
A figyelem
visszahajlik a forráshoz,
ahol a kérdés
tapasztalattá sűrűsödik,
a válasz
állapottá válik.
A régi jelentések
lehalkulnak,
helyükön
tágasabb rend születik,
amely hordoz
és elbír.
A jelenlét
lassú tudás,
összekapcsol
létezést
és irányt.
Itt a kapcsolódás
belső törvény,
a várakozás
szelíd nyitottság,
ahol minden
időben történik.
A lét
áttetszőbbé válik,
mint egy gondolat,
amely már
túlhaladt
önmagán.
Ez a tér
vezet,
mozdulatlanul.
Itt az ember
tanú
és része
annak,
ami van.



Karácsony aranyfonala



Karácsony este csend terül szét a házakra,
hó csillan csillagfény alatt,
angyalok lépte suhan át utcákon,
szívekben béke gyúl csendesen.
Karácsony szívből szólít,
kézről kézre ad meleget,
gyertyák őrzik együttlétünket,
karácsony szelleme mindenkit érint.
Van, aki emlékkel érkezik,
van, aki reményt hoz magával,
van, aki szeretetet hagy itt,
mind ajándék órában.
Ünnep mindenkié,
összekapcsol, megtart, hazahív,
szívtől szívig adja tovább a
fényt, mi bennünk él.
Amikor minden fény megérkezik,
a szeretet tovább őriz minket,
karácsony szívtől szívig jár,
mint az aranyfonál.