Egyszer csak az ég sötétebb lett.
A nap elbújt.
Csepp… csepp…
Egy vízcsepp hullott Miri bundájára.
Aztán még egy.
Elkezdett esni az eső.
Mó, Miri és Milu megálltak.
Tátva maradt a szájuk.
Csurgott róluk az esővíz.
– Mi ez, mama? – kérdezte Miri.
– Ez az eső? – kérdezte Milu.
– Eső – mondta Lumi mama.
– Eső! – mondta Mó.
– Eső! – mondta Miri.
– Eső! – mondta Milu.
Aztán nevetni kezdtek.
Vidáman gurultak tovább, már csuromvizesen.
Nevettek, gurultak, pancsoltak.
Lumi mama és Lumó papa csendben figyelték őket.
A langyos nyári zápor lassan elállt.
A nap újra kisütött.
A kis Pamcsik megálltak.
– Nézzétek! – kiáltotta Milu.
A pamacsuk szivárványszínű lett.
Miri csodálkozott.
– Mi ez, mama?
– Ez milyen szín?
Lumi mama mosolygott.
– Az eső miatt – mondta halkan.
– Szivárványszínű.
A nap melegen sütött tovább.
A bundájuk gyorsan megszáradt.
A pamacsuk lassan újra rózsaszínű lett.
Vidáman gurultak tovább.
Elfáradtak.
Este lett.
A három fáradt kis Pamcsi Lumi mamához bújt.
Ő gyengéden átölelte őket, és halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
A kis Pamcsik egymáshoz bújtak.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Csillagszemeik szépen lecsukódtak.
A szélfűház csendesen ringatózott a csillagok alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése