A szívemben megértettem.
Vagyok, aki vagyok.
Belül szabad vagyok,
mint a szél, amely nem kérdez,
csak táncol a fák lombjai között.
Az igazi szeretet nem vár el semmit.
Nincs hiányérzete,
mert a tiszta szeretet egész,
mint a telihold, mely önmagában teljes,
nem kívánja a csillagok fényét,
mégis beragyogja az eget.
Tudja, hogy mindene megvan.
Nem kér többet, nem akar kevesebbet.
Ami kell, megérkezik hozzá,
pont akkor, ott,
amikor az élet keze odanyújtja.
Sokféle szeretet van a világban:
birtokló, ragaszkodó,
féltékeny, kapaszkodó –
mint viharos szél, mely letépi a levelet az ágról.
De a tiszta szeretet más.
Nem birtokol, nem irányít, nem követel.
Csak van.
Olyan, mint a hajnali fény,
mely csendben szétterül a föld felett,
anélkül, hogy engedélyt kérne.
Mint egy forrás,
mely mindig önmagából fakad,
és soha nem apad el.
A tiszta szeretet ragyog.
És aki benne él,
az maga is fénnyé válik.
