a Nap fénye lágy arannyal simítja a kertet,
míg a reggel hűvös lehelete
selymesen érintve üdvözöl.
A fák levelei lassan színt váltanak,
mintha álmaikat festenék
aranyba, vörösbe,
sárgába, mint a mesébe.
A gesztenyék koppanva hullnak,
mint apró titkok,
melyeket az ősz
a földnek halkan suttog.
Nyár és ősz együtt jár,
mint ölelkező testvérek,
kis időt töltenek még együtt,
hogy megosszák a fényt,
a színeket, az illatot,
s a nyár és az ősz utoljára
egyszerre újra felragyog.
A természet lenyűgöző ereje
most bennünk rezeg,
ahogy nézzük:
a mindennapok is így változnak –
árnyból fénybe,
nyárból őszbe,
búcsúból születik a jövő szépsége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése