A park ködös fényében egy bagoly suhant gördeszkán. Kerekei koppantak a járdán, szárnya finoman egyensúlyozott, mintha a levegő és a föld között táncolna. A kislány szeme elkerekedett, szíve hevesen dobogott, levegőt is alig mert venni.
– Ez… tényleg megtörténik? – suttogta, hangja remegett a csodálattól.
A bagoly megállt, fejét oldalra döntötte, szeme komolyan csillogott.
– Csak gyakorolok.
– Gördeszkával gyakorolni?– ámuldozott a kislány.
– Mindenki gyakorol valamit – huhogta.
A kislány közelebb lépett, szívét melegség öntötte el. A bagoly lendületet vett, egy trükköt mutatott, és a deszka alól egy apró, ezüstösen csillogó toll hullott a lány kezébe.
– Ezt… nekem hagytad? – lehelte, szívében ámulat és csodálat vegyült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése