mosoly, ölelés, könny, szenvedés – mind a miénk.
Szívünkben szivárvány, harag és szerelem,
csak ember képes élni így: milliónyi rezdülésben.
Millió érzés ölt ezer alakot,
mint folyó a partnak, úgy adjuk érzéseink.
Minden találkozás fény és tanítás,
pillanatban rejlik a végtelen varázs.
Szenvedés vihara dúlhat sokáig,
vagy elül percekben, tavasz fuvallatként ámít.
Öröm is lobbanhat egyetlen szívverésben,
mint csillag gyúl ki az éjszaka mélyében.
Rajtunk múlik mindig a választás,
akkor is, ha hisszük: nincs kezünkben a lámpás.
Az élet csoda, szent és végtelen,
szeretve kell élni – így valóban megéri.
Mert ha szívünk szeret, minden nap ünnep,
ajándék a reggel, a napfény, a csend.
A csoda nem messze, nem másutt vár:
te vagy a forrás, a szív tiszta tükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése