s benne a napfény ölelésre vár.
Gyermekek – tiszta lelkek,
kik szomjasan isszák a mindenséget,
s szemükben ezer új csillag ragyog.
A tanár – fényhíd az úton,
szelíd Nap, ki derűt és tudást ad,
szavai, mint harmat az ébredő fűszálon,
szemében bölcsesség tüze ég,
kezében kulcs: az értelem aranykapuja.
Képesség – rejtett forrás a szív mélyén,
figyelem – madárdal a reggel tiszta csendjén,
szeretet – fa, mely oltalmat ad,
tisztelet – gyökér, mi erősen tart.
Így lesz a tanulás örök kert,
hol minden szó új hajtásként sarjad,
s amit ma gyűjtenek szívükbe,
holnap az emberiség kincsévé válhat.
A gyermek, ki ma még apró virág,
holnap már erdők fénylő lombja,
s általa nő tovább a világ,
s az emberiség jövője dalra fakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése