– Mit rejtegetsz ott, a köpenyed alatt? – kérdezte halkan Liora.
– Egy pergament. Különleges – felelte Armand, s kezében remegett a sárgult lap. – Száz éve írták, mégis mintha nekünk szólna. Figyeld, mi van rajta.
Liora közelebb hajolt, ujjai összeértek a férfiéval. A sorok rejtélyes szavakat formáltak:
„A csók pecsételi meg a sorsot.”
– Butaság – suttogta Liora, mégis szíve hevesen vert, érezte, hogy igazak a sorok.
Armand tekintete mély volt, mint az éj, s lassan elmosolyodott. Ajkai remegtek, ahogy közeledett Liorához.
A pergamen megzizzent, amikor összeért az ajkuk, s a betűk fényleni kezdtek, szivárványszín ragyogással, mintha maga az idő hajolt volna föléjük, áldását adva szerelmükre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése