szárnyuk ezüstfonalakként szövi át az égboltot,
Egyedül állok, és figyelem az indulást,
bátrak, kitartóak, minden mozdulatuk halk ének.
Elindulnak – a táj megüresedik egy időre,
de a csend színes dallammá fonódik, ha visszatérnek.
A szemem követi, a szívem megtanul várni,
mert tudom: mindig hazatalálnak, mindig.
Ha a fecskék visszatérnek, a levegő megremeg,
minden szárnycsapás apró csoda.
A környék újra életre kel, fény szóródik minden ágra,
és bennem is felcsendül a tavasz, lágy, szárnyaló dala.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése