Ő a mindenem, lelkem darabja,
családtag, kincs, szeretet magja.
Maciját hozza, labdája várja,
napfény simítja bundája bája.
Pici lábával vígan topog,
pórázt látva máris bezsong.
Séta a mindene, szíve repes,
ha elmegyek, sír – hű és nemes.
Ha dörög, villámlik, hozzám simul,
reszketve bújik, apró szíve dúl.
Okos, ügyes, szeretetet kér,
Mollyka mindig csodát ígér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése