Nem mondtam el, pedig bennem maradt,
amit a szívem régóta tudott,
az eső mosta kint az éjszakát,
bennem egy mondat halkan elfutott.
Nem mondtam el, hogy más lett az idő,
amióta hangod ritkán érkezik,
a toll előttem mozdulatlan állt,
s hófehér lapján árnyékká lett a hiány.
Nem mondtam el, csak néztem az eget,
a fényeket a párás ablakon,
és úgy maradtál bennem, kedvesem,
mint forró tea téli hajnalon.
Nem mondtam el. Talán már késő is,
de amit hallgattam, most mégis él,
ha egyszer mégis rád talál e szó,
tudd meg: bennem maradtál kimondatlan.
