Szívem mélyén bíbor húr zenél,
rózsát bont minden szenvedély,
amit az élet bennem összetört,
dal szellemében új alakot ölt.
Könnyeimet tenger vitte el,
minden hullám új partot ölel,
a mélységből gyöngyöt hoz az ár,
szívem partján bíbor rózsa vár.
Minden hangból aranylépcső nő,
fokain felém hajol a jövő,
lehull rólam minden régi súly,
szívem új ütemre gyúl.
Ez a dal szívem otthona,
minden hangja életem nyoma,
mire végigér rajtam a dal,
nevemen szólal meg a hajnal.
