Egy perc...

Lenni egy perc – néha ennyit ad az élet,

mégis beleremeg minden, amit érintesz.

Apró mozdulat vagy, fénycsík a levegőben,

mégis nyomot hagysz, mert adtál magadból

valami tisztát, maradandót.

Szerettél úgy, hogy a szívedet nem féltetted,

s aki megérezte ezt, őrzi még a helyét.

A test elfárad egyszer, de a lélek nem fárad el –

csak leteszi a terhet, mint aki végre megérkezett.

A csend ilyenkor mélyebb:

nem üres, hanem megtelt tapasztalással.

Az elmondhatatlanból rend kerekedik,

az elmúlásból megértés fakad.

S amikor az élet eloldódik rólad,

nem zuhan, nem fáj, nem távozik sietve –

csak felszáll lassan, könnyedén,

mint a hópihe, amely egyetlen pillanatra

még felragyog az égen.

Ahogy elolvad a fényben,

már tudod: nem veszett el semmi.

Csak hazatalált oda, ahová mindig is tartozott.

A mindenségbe.

www.muzsakkonyvtara.hu

Megérkezett a Mikulás

Hull a hó a kis utcára,

Mikulás lép a hóba.

Piros zsákja csörren, zörren,

csoki lapul benne bőven.

Kis csizmák sorban állnak,

a Mikulásra tisztán várnak.

Izgatott már minden gyermek,

aludni is alig mernek.

Reggel aztán boldogan,

csizmát nézik álmosan.

Boldogság és kacagás,

megérkezett a Mikulás!

www.muzsakkonyvtara.hu

Ma

Ébred a reggel, szelíd derű,

könnyű a csend, ma oly egyszerű.

Fény simul rám, mint halk ölelés,

elindul bennem egy kedves nevetés.

Színt kap a perc, a szív felnevet,

lassan kibont egy apró kis teret.

Ma minden út egy kicsit simább,

és örömmel lépek egy új napba tovább.

A szelíd Hit

Nem siet most az idő, csak simít,

lágyan lelassítja a gondolatot,

ahogy közeledik a karácsony,

a szív lassan hazatalál a melegbe.

A hit nem mond semmit hangosan,

csak leül mellénk a csendben,

s engedi, hogy átérezzük:

hittel könnyebb élni a világban.

Az emlékek is velünk lépnek be halkan,

most nem terhet, hanem meleget hoznak,

emlékeztetnek arra, amit egyszer megéltünk:

tudunk szeretni, és szeretve lenni.

Talán ez Advent első üzenete:

lassan kitárni a szív ajtaját,

s beengedni a hit angyalát,

hogy szívből érezhessünk egy újabb csodát.

Nincs Szó

Nincs szó, ami elmondaná, honnan érkezik.

Nincs szó, ami megmagyarázná, miért éppen akkor.

Nincs szó, ami felfoghatná, hogyan válik bizonyossá.

Nincs szó, ami szétszedné - mert egység, nem kérdés.

Nincs szó, ami kimondaná azt, ami túlmutat a testen.

Nincs szó, ami leírná, hogyan ismer rá a lélek a lélekre.

Nincs szó, ami elrejtené, ha egyszer megszólal belül.

Nincs szó, ami megállítaná azt, ami öröktől van.

Nincs szó, ami birtokolná, mert nem birtokolható.

Nincs szó, ami kérné, mert nem kell neki válasz.

Nincs szó, ami ígérné, mert nem múlékonynak született.

Nincs szó, ami elvenné - mert nem ember adja.

Nincs szó, ami visszafordítana, ha már felismerted.

Nincs szó, ami elnémítaná, ha a szív egyszer válaszolt.

Nincs szó, ami elválasztana attól, amit belül tudsz.

Nincs szó - mert amikor szól, a szívcsengés szent és végleges.

www.muzsakkonyvtara.hu

Régi képek

Régi képek közt halad a fény,

mintha idő simítaná végig könnyedén.

Elkopott sarkok, repedt keretek,

mégis él bennük minden szeretet.

Arcok sorakoznak egymás mellett,

csendbe zárt múlt, derű és keserv.

A gyerekmosoly apró csoda,

a felnőtt-tekintet mély otthona.

Nem mond semmit egyik sem, mégis beszél,

arról, ki mennyit bír, és mi mennyit ér.

Egyetlen sóhaj elfér bennük,

és minden érzés visszatalál bennünk.

A múlt nem kér, csak halk marad,

mégis velünk jár minden napokat.

Ahogy múlnak évek, szavak, idők,

emlékek, arcok fakulnak - de a szívünkben ott maradnak.

Nem változik rajtuk semmi már,

de gondolatainkban élnek tovább.

Mert a szívünk

őrzi őket - addig, míg mi emlékezünk, szívünkből emlegetjük.

És bár nincsenek már velünk úgy, ahogyan régen,

lépteik csendje ma is mellénk ér a szélben.

Hiányuk fáj - mégis ajándék, hogy voltak,

mert amit szeretettel adtak, örökké bennünk marad.

Testük elmúlt, de a kötelék nem,

mert ahol szeretet született, nincs vég sosem.

Az idő csak változtat, el nem vesz -

mert ami szeretettel élt, tovább él bennünk mint egész.

Mikulás… itt vagy már?

A hópihék szállnak,

csengő cseng a szánon,

piros szánja suhan,

felhők havas habjain.

Csizmák sorba állnak,

Mikulásra várnak,

kandallóban fény lobog,

minden szív már mosolyog.

Manók pakolnak szépen,

suhan a szán az égen,

csoki, játék, kedv, nevetés,

minden gyerek ajándékot remél.

Reggel csoda vár,

Mikulás boldogan megy tovább,

üres lett a piros zsák,

minden csizmában ott lapul a sok finomság.