„Ha túl nehéz, és szorít, körbeláncol a világ,
nézz fel az égre,
válassz egy csillagot,
és engedd, hogy eszedbe juttassa:
sosem vagy egyedül.”
2026. január 16., péntek
Két tér között
fény és árnyék között kifeszítve.
Itt él az, aki érez,
aki hallja a világ zaján túl
a belső ritmust.
A súly lassan tanít.
Megállásra, figyelemre,
arra, hogy minden lépés
jelentéssel telítődik,
ha tudat kíséri.
Az érzékeny lélek
finom műszer.
A durva világban
élesebben mér,
mélyebbre lát.
Magasság hív,
mélység tart.
Közöttük formálódik
az emberi jelenlét,
csenddel, felelősséggel.
A fény ritka,
mégis pontos.
Aki észreveszi,
az út hordozójává válik.
Az már matt
A figurák hallgatnak,
mégis tudnak mindent.
A gyalog türelemre int,
a király felelősségre,
a vezér bátorságra tanít.
Itt minden lépés súlyt kap.
A kéz megáll egy pillanatra,
mert az út előre halad,
és minden döntés
alakot ölt a táblán.
A sakk figyelni tanít.
Arra, hogy az erő
csendben rendeződik.
Arra, hogy az idő
társul mellénk.
A tábla mentor.
Szavak nélkül vezet.
Aki tanul,
önmagához közelebb lép.
Amikor a figura elindul,
az ember is mozdul vele,
belül.
Lábnyom vagyok...
Lépteim mögött fény marad,
csendben izzó, halk nyomat.
Szó előtt is, szó után
jelenlétem útmutatás.
Ahol járok, ott derül,
a sötét félrehúzódik belül.
Hangom nélkül is adok,
magam vagyok a mondatok.
Versben, prózában,
egy tekintet tartásában,
amit mondok, amit élek,
őszintén osztom a térben.
Lábnyom vagyok fényben írva,
jelenlétté formált remény.
S remélem, nyomot hagyok –
valakiben tovább ragyogok.
Újév fehérben
Ma így válaszolt a világ,
lelassul minden, csend terül szét,
a fehér tisztaságot hordoz,
szelíd megérkezést.
Kívánom...
Kívánom,
hogy az új év rád kacsintson,
és titkos ajtót nyisson!
Ami eddig várakozott,
örömmel betoppanjon.
Karácsonyi érintés
életem legszebb csöndje szólt,
egy év terhe bennem élt,
míg csillaggá vált a nehézség.
Kívül, belül próbák sora,
csalódás tanított új szóra,
kevés nap volt csak tiszta, szép,
mégis megtartott mindig a fény.
A semmiből formát hívtam elő,
teremtéssé lett minden erő,
önmagam született meg ott,
ahol a hit hanggá változott.
Fáradságos munka fénye él,
érték lett abból, ami enyém,
a karácsony tündére megérintett –
S szívemben a szeretet újjászületett.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)