– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
– És képzeld, azóta a tyúk minden reggel itt vár, hogy játsszak.
– Akkor az a tyúk… zongorista?
– Nem, inkább kritikus. Ha hamisan ütöm, nem tojik, csak felháborodva kotkodácsol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése