A dzsungel sűrű zöldje között Anna a papucsát kereste. A nedves avar csúszott a lába alatt, és a fák között átszűrődő fény játékosan táncolt a leveleken. A távolból madarak éneke hallatszott, moha borította az ösvényt.
– Hova a francba tűnt el? – morogta, miközben ágakat hajlított félre.
Egy apró majom felugrott előtte, a papucsot a kezében tartva.
– Hé! Az enyém! – kiáltotta.
A majom csak csintalanul nevetett, majd eliszkolt a sűrű erdőbe.
Anna sóhajtott egy jó nagyot.
– Eddig dzsungelséta volt, ezután papucsvadászat lesz… – motyogta.
Csermely csobogása kísérte a lépteit, egy pillangó táncolt körülötte.
Valami mégis megnyugtatta: a dzsungel is lehet játék, ha engeded.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése