A fény ujja a lombok között játszik,
arany port szór a víz fodraira,
és a vízesés fehér fátyla
szelíden öleli a köveket.
A part mentén
gólyahírek sárga mosolya ring,
harangvirágok lilás csengése
érinti a szél fülét,
páfrányok mélyzöld legyezői
őrködnek, mint ősi barátok.
A víz illata friss,
mint hajnalban a hegyek lélegzete,
és benne van a Föld csendje,
a virágok édes ígérete,
a fenyők gyantás, meleg emléke.
Itt minden szín egy húron pendül,
minden levél a dallam része,
a víz és a szél
láthatatlan zenekara
játszik az égbolt kékje alatt.
Ez a hely maga a harmónia,
ahol a lélek
megtalálja önmagát,
és együtt lélegzik mindennel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése