Egy ölelésben elfér a világ,
ahol a szó már nem elég.
Két karból híd lesz,
s átsétál rajta a remény.
Ott szűnik meg a távolság,
ahol szív a szívhez simul,
és minden, ami fájt azelőtt,
egy pillanatra elcsitul.
Nem kellenek nagy szavak,
csak a közelség karja,
mert az ölelés beszél helyettünk,
ha a lélek már elfáradna.
Mikor magadhoz vonod a másikat,
nem csupán testet érintesz —
hanem a törékeny lelket,
a szeretetre éhes szívet.
Egy ölelés: kimondatlan ima,
megtart, mikor minden más zuhan.
És abban a mozdulatban
újra ember lesz az ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése