A hegytetőről Marianna előtt kiterült a világ — városok, folyók, erdők, amiket az alkonyi fény aranyra festett.
Egy pillanatra minden elcsendesedett benne.
Leült a kősziklára, átkarolta a térdeit. A szél a hajába kapott, mintha beszélni akarna vele.
– Na, hát ide jutottunk… – suttogta.
A hangja beleveszett a tágas levegőbe, de nem bánta. Ez a csend már a barátja volt.
Az elmúlt évek emlékei sorra suhantak el előtte: az irodai ablakok mögötti szürke napok, a döntések, amiket mások hoztak meg helyette,
és az a pillanat, amikor rájött, hogy egy életet él, ami nem az övé.
Most először nem volt rajta smink, nem volt rajta maszk, sem elvárás.
Csak ő maga. És a világ, ami egyszerre tűnt félelmetesnek és gyönyörűnek.
A távolban egy férfi közeledett – hátán túrazsák, kezében kulacs. Amikor mellé ért, megállt.
– Gyönyörű, nem igaz? – kérdezte.
– Az. – Marianna bólintott. – Valahogy… valóságosabb, mint bármi odalent.
A férfi leült mellé. Nem szóltak percekig. A csend most nem volt kínos, inkább békés –
mint amikor két idegen ugyanazt érzi, csak más szavakkal.
– Miért jött fel ide? – kérdezte végül.
Marianna elmosolyodott. – Hogy megtaláljam, amit elvesztettem.
– És mi az?
– A hitem… magamban.
A férfi bólintott, mintha értené.
– Tudja, néha el kell menni messzire, hogy lássuk, milyen közel volt mindig.
Marianna ránézett.
– Maga is ezért van itt?
– Én csak meg akartam nézni a naplementét. De most úgy tűnik, többet kaptam.
Nevettek. Halkan, őszintén.
Ahogy a nap lebukott a horizont mögé, a fényük aranyban úszott.
Marianna úgy érezte, mintha a világ újraindult volna – de most vele együtt.
A szívében nem volt többé félelem, csak egy halk, meleg bizonyosság:
a változás nem a városokban, nem az években történik meg,
hanem egy pillanatban, amikor végre mersz leülni, és ránézni arra, aki vagy.
A férfi felállt, kezét nyújtotta.
– Lejöjjünk együtt? – kérdezte.
– Igen – felelte Marianna. – De csak lassan. Nem akarom, hogy ez a pillanat véget érjen.
Elindultak lefelé a lejtőn, egymás mellett.
Fent maradt utánuk a napfény és a szél –
és az a csend, amiben megszületett valami új.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése