Szeretet a mennyből

 

Eszter kétségbeesetten ült a járda szélén, könnyekkel az arcán.

– Még csak tizenkilenc vagyok.Mihez kezdjek most? Anya, Apa, miért hagytatok itt? – kérdezte magában. Szülei tragikus balesetben haltak meg, és a lány képtelen volt továbblépni.

Zokogás közben hirtelen megszólalt a telefonja. Egy régi hangüzenet érkezett, amit a szülei még a nyaralás előtt küldtek:

– Kislányunk, ne feledd, minden lépésednél veled vagyunk. Szeretünk!

Eszter szívét melegség öntötte el. Ekkor rájött, hogy a szülői szeretet sosem múlik el, és emlékük mindig ott lesz vele, bárhova is megy.

Távolság Bahus Antal Katalin és Aurora Amelia Joplin közös verse

                                

Gondolatom messze száll,

Nem állítja meg semmi tán.

Valahol a múltban jár.

Az emlékeimben nincs távolság...

Gondolatom, a távolság oly kevés,

De szívemben a remény még él.

Mint híd, mi fényből épül fel,

S összeköt mindennel és mindenkivel.

Itt van előttem minden,

Mégis oly távol van tőlem.

Túl gyorsan rohan előre minden.

S marad egy megkopott emlékben.

Távol vannak tőlem, hiányuk oly nagy,

De a szeretetemmel a távolságot átírtam.

Szeretteim bárhol, bármerre élnek,

Tudom, hogy hozzám újra hazatérnek.

A magány fénye

Egyedül vagy, ha társ is van veled,

Mint csendes szigeten, hol senki sem felel.

Mélyen belül a lélek halkan sír,

Mint elhagyott—ártatlan gyermeki szív.

Egyedül maradsz, hiába szeretsz,

Mint viharban hajó, mely partot keres.

Körülötted ezer hang is lehet,

Csak saját gondolatod—mi igazán felel.

Egyedül leszel, de ez nem baj,

Mint erdő mélyén nyíló titkos virág.

Az élet végén kinyílsz, illatozol,

Az egyedüllétben újra kibontakozol.

Az ember társas lény—ezt jól tudod,

Mint madár, mi párt keres a szélben.

De nem mindig kell másik mellé simulni,

Néha jobb—egyedül a széllel szárnyalni.

Nem mindenáron kell a másik fél,

Mint fény és árnyék—néha külön válnak.

Mert a csend is lehet szép és tiszta,

Így ébredhetsz—igazi öntudatra.

És ha az út végére lassan odaérsz,

Megérted, hogy egyedül sem kell félned.

Mert a fény, amit hordozol, örökké a tiéd,

S örömben térsz vissza a szeretteid közé.