Egy szó mögött halk világ dobog,
egy mondat mélyén csillagfény ragyog.
A gondolat, ha megszületni mer,
láthatatlan húron énekel.
A virág kelyhe hajnalra kinyíl,
illatán a csend az ég felé repít.
A fa lombjában száz emlék zenél,
ágai között mesét mond a szél.
Minden érzés egy pendülő húr,
hol fénybe simul, hol mélyre hull.
A szív a csendnek titkos hangszere,
s minden dobbanás egy dal kezdete.
A lélek hangja nem harsány zene,
fényből szőtt folyó, örök üzenete.
Ha csendben maradsz, egyszer meghallod:
benned dalol ég, föld és csillagok.
