Aurora Amelia Joplin írónő verseit, novelláit, meséit olvashatja a kedves olvasó. A versekben a lélek és szeretet összefonódik, az írásokban az önszeretetről, önismeretről, egy jobb élet elérésről kaphat leírást, amelyek a szerző saját tapasztalataiból íródtak és jelenleg is íródnak.
2026. április 27., hétfő
Anyukám, én úgy szeretlek Anyák napi vers
2026. április 25., szombat
Egy éjszakai énekes madár
Törékenység, makacsság, érzékenység, erő, seb és szeretet együtt formál bennem valamit, amit talán csak az írás tud igazán megmutatni.
2026. április 24., péntek
Fohász
Pamcsi család – A Pamcsik és az első vihar
Szép nyári nap volt.
A Pamcsik a virágos réten játszottak.
Gurultak erre.
Gurultak arra.
Nevettek.
Egyszer csak sötét felhők jöttek az égre.
Nagyot dörrent az ég.
Nagyot villámlott.
A kis Pamcsik megijedtek.
A pamacsaik kékre változtak.
– Jaj, mi ez? – kérdezte Mó.
Esni kezdett az eső.
Kopogott az eső.
Megint nagyot dörrent az ég.
Megint nagyot villámlott.
– Félek! – mondta Miri.
– Félek! – mondta Milu.
– Nagyon félek! – mondta Nimi.
A kis Pamcsik hazagurultak a szélfűházba.
– Mama! Papa! – szólt Mó.
– Mi ez az égen?
Lumó papa odalépett hozzájuk.
– Ez vihar – mondta Lumó papa.
– Az ég morog.
– A villám fénylik.
– Az eső kopog.
Nimi is megszólalt.
– Nagyon félek!
Titi mama megsimogatta őket.
– Itt nem ázunk meg.
– Itt biztonságban vagyunk.
Lumi mama kitárta a karjait.
– Gyertek ide mindannyian.
– Mindenki ölelje át azt, aki mellette ül.
A Pamcsik megölelték egymást.
Szeretettel.
A kék pamacsaik lassan újra sárgák lettek.
Lumi mama halkan énekelni kezdett.
Azután mindenki vele énekelt.
– Eső kopog,
– ég morog,
– bújj ide,
– mosolyogj!
– Pamcsi bújik,
– nem zokog.
Énekeltek addig, amíg elment a vihar.
A felhők mögül újra előbújt a nap.
– Nézzétek! – mondta Nimi.
– Süt a nap!
A Pamcsik kigurultak a rétre.
A fű nedves volt.
A virágok csillogtak.
Gurultak.
Gurultak.
Nevettek.
A kis Pamcsik elfáradtak.
Este lett.
Odabújtak a mamáikhoz.
Lumi mama átölelte Mirit, Mót és Milut.
Titi mama is átölelte Nimit.
Lumi mama és Titi mama együtt énekelték a Pamcsi-altatót:
– Tente baba, tente,
– itt van már az este,
– álomcsillag születik,
– szeretetben ringat itt.
– Mama súgja halkan,
– csillag néz az égen,
– puha párna, mama karja
– vigyáz rád az éjben.
A Pamcsik hallgatták.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Édesen elaludtak.
A csillagok bekukucskáltak az ablakon.
A szélfűház csendesen ringatózott tovább.
2026. április 23., csütörtök
Csendben érkezik - Reményik Sándor „Csendes csodák” című versének ihletésére írtam ezt az evokációt
2026. április 22., szerda
Vajon tudod a nevemet?
2026. április 20., hétfő
Hajnal a madarakkal
Hajnal van. Kint ülök a friss tavaszi levegőben, és lassan magamba szívom a tisztaságát. Hallgatom a madarak csicsergését. Zene ez a füleimnek. Körülöttem még csend pihen, csak ők énekelnek bele ebbe a korai órába. Néha a szél is feltámad, végigsuhan a fák között, aztán újra elcsitul. Álmos vagyok, mégis szeretem ezeket a hajnali perceket. Április táján különösen szépek. Van bennük valami tiszta, valami nyugodt, ami egészen közel áll hozzám.






