A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: patak. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. március 9., szombat

Legszebb Virág

 


A Nő úgy szeret, mint soha nem szűnő végtelen,
Akkor is ad, ha nem kéred, hiszen erre teremtett,
Szívébe minden belefér, az érzelmekkel is elbír.
Hátán hatalmas szeretet zsákot cipel,
hiszen mindenkinek adnia kell.
Szülő, gyerek, férj, mindenki, aki belefér,
Ragyogását a szeretet adja,
fáradságát a szépsége eltakarja.
Illata mindenkit megnyugtató,
anya illata a rózsához hasonló.
A Nő a férjét úgy szereti,
mint az Istent, úgy tiszteli.
Hogyne tenné, hiszen társa,
a szívének ő a párja.
Szerelme tiszta, mint patak vize,
Megcsillan fénye a víz tükrében,
mint ahogy a szív belsejében,
Ölelése olyan, mint ahogy
A napfény megöleli a Földet.
Olyan értékes drágakő a Nő,
nála szebb virág a Földön sem nő.



2024. február 27., kedd

Esőcseppek Tánca

 

Selymes esőcseppek halkan koppannak,
mint gyöngyök, a földre hullanak,
Élénk zöld leveleken Táncra kelnek,
Mikor az esőcseppek rájuk nevetnek.
Patakok halk zenéje az esőcseppek dallama,
Életet hoznak a Földön mindenhova,
Minden cseppben ott csillog az élet,
Ahogy megsimogatja a földet és a rétet.
A langyos eső lassan elcsendesedik,
Az esőcseppekből új élet éledezik,
Örök kör, az élet és cseppek táncolása,
Örökkön örökké újra megnyilvánulása.




2024. február 13., kedd

Egy csepp szeretet

 
Halkan, lágyan dúdol a szél,
lelkem darabjait viszi szerteszét,
Szétszórja a tündöklő patakban,
melyben megcsillannak,
mint fénylő cseppek a hajnali napsugarakban.
Továbbszállnak a szellő szárnyán,
Ahová csak szállnak, varázsporként,
Egy csepp szeretetet szórnak,
s dalolva tovább szerte szétszóródnak.
A virágok szírmain megpihennek,
Illatukkal vegyülve továbbrepülnek,
Szívembe visszatérnek csendesen,
s elsuttognak mindent kedvesen.



2024. február 12., hétfő

Csodaszép madárka

 

Repül a csodaszép madárka,
Két pici szárnyát kitárva
Felhők között, szelek szárnyán
csak repül, csak repül.
Felhők habját súrolva,
Szelek szárnyán suhanva,
Patakoknak, fáknak a mindenségnek dalolja a sok szépséget?
Ha eljő az éjszaka, és
felragyog a csillagok hada,
Ő akkor is énekel szüntelen,
Szép dalát a szellő viszi,
viszi sebesen a végtelenbe, a világmindenségbe.
Dalol, énekel gyönyörű dallamot,
mely megérint Földet és csillagot,
A nyitott emberi szíveket megtölti tisztasággal, békével,
lelket simogató mennyei zenével.