2026. január 9., péntek

Koccintás



Durran a dugó – pezsgő van,
pohár nevet, az éj suhan.
Buborék fut, szívem vár,
élni jó – az idő kiált.
Arany íz az ajkamon,
perc ragyog a poháron.
Holnap hív, mégis marad,
bennem cseng a pillanat.
Nevetés szökik magasra,
éj hajol a hajnalra.
Szilveszter mond igent rám,
és rám nevet az élet már.

Szilveszter magammal

 


Az év utolsó estéje
lehuppan mellém nevetve.
Azt mondja –
nagy dolgok történtek,
csak csendben.
A pohárban pezseg az idő,
buborékok futnak felfelé,
mint a gondolatok,
amik egyszerre
könnyűek és igazak.
Kint tűzijáték próbálkozik,
bent a csend is ünnepel.
Egyedül vagyok –
és ez most
pont elég.
Van ebben szabadság,
meg egy árnyalat hiány,
de mindkettő tud viselkedni.
Nem tolakodnak,
csak jelen vannak.
Az új év az ajtónál toporog,
mosolyogva várja a sorát.
Nem ígér sokat,
csak annyit –
lépteimhez simul.
Éjfél után
tágul a tér.
Az idő mögém áll,
előttem út nyílik.
Mosollyal lépek át –
magamért,
magamból,
szabadon.

Számvetés



Ez az év
teremtés volt.
Belső munka,
csendes mozdulatok,
lassan formálódó anyag.
Kihívások érkeztek,
súlyuk tanított,
formáltak,
átalakítottak.
Magány is volt.
Hiányként.
A társ hiánya
ott ült az estékben,
amikor a csend
túl közel hajolt.
Öröm felbukkant,
ritkán,
pontosan,
ahogy az igaz dolgok érkeznek.
A kérdések
lecsendesedtek.
A válaszok
belül helyet kaptak.
Ez az év
megtörtént.
Visszanézek rá,
látom az ívet,
a terhet,
a megtartást.
Ami fájt, elsimult,
ami hiány volt, eltűnt,
ami maradt, indulásra kész.
Ez volt.
Érdekes év.
Az ajtó nyitva,
én fogadom.
Az életem
2026-ban
örömmel élni akarom.

2026 – újévi köszöntő



Kívánom az új esztendő
legyen veled jótevő.
Hozzon napot, ami emel,
szót, mi szívedhez ér el.
Hozzon csendet, békességet,
sok nevetést, ölelést.
Ha elfáradsz, adjon hitet,
meleg szívet, szeretetet.
Kívánom: legyen helyed,
hol mindig önmagad lehetsz.
Ha ez megvan, hidd el szépen,
jó éved lesz mindenképpen.

Álom - Időhajlás



Álom hajlítja körülöttem az időt,
a csillagok közt a tér lélegzetet vált,
dimenziók simulnak egymásba csendesen,
és emlékezem arra, ami még kezdet volt.

Egy dísz



A fenyő ágán csendesen ring a szó,
fényből szőtt üzenet, tiszta és való.
Egy dísz, mely őrzi az együttlét jelét,
szívekben lobbantja az ünnep melegét.
Minden sor mögött jelenlét ragyog,
egymás felé nyitott, figyelő sorok.
Múzsák Könyvtára kedves tagok,
csodás karácsonyt kívánok!

A szívnek adott idő



Mi a szeretet?
Szívből figyelni a másikra,
amikor egy tekintet megáll,
és a csend is helyet kap köztünk.
Időt tölteni vele –
lassan, sietés nélkül,
amikor a pillanat
megtart és összeköt.
Egy kéz melege,
egy együtt kimondott hallgatás,
apró mozdulatok,
amelyek belül maradnak.
Az ajándék eltűnhet,
amit a szívnek adunk,
emlékké válik,
és akkor is velünk marad,
amikor már csak
visszagondolunk rá.
Ez marad meg igazán:
az együtt töltött idő,
amikor két élet
egy pillanatra
nem külön történt.
Hanem egy.