Az emberi életet kezdettől fogva egy ősi, láthatatlan rend kíséri, amely ott lüktet a születés első felsírásában.Ott dobban a mellkas mélyén az első lélegzetvételnél, ott halad velünk az évek során, és ott csendesül el a halál végső pillanatában. Az egész földi lét egyetlen nagy, titkos áramlás, mely mióta ember él a földön, újra és újra végigvonul minden sorson.
Aurora Amelia Joplin írónő verseit, novelláit, meséit olvashatja a kedves olvasó. A versekben a lélek és szeretet összefonódik, az írásokban az önszeretetről, önismeretről, egy jobb élet elérésről kaphat leírást, amelyek a szerző saját tapasztalataiból íródtak és jelenleg is íródnak.
2026. március 29., vasárnap
Az idő lüktetése
Az emberi életet kezdettől fogva egy ősi, láthatatlan rend kíséri, amely ott lüktet a születés első felsírásában.Ott dobban a mellkas mélyén az első lélegzetvételnél, ott halad velünk az évek során, és ott csendesül el a halál végső pillanatában. Az egész földi lét egyetlen nagy, titkos áramlás, mely mióta ember él a földön, újra és újra végigvonul minden sorson.
Pamcsi család – Tiki őzike, a Pamcsik új barátja
Reggel lett.
A Szélfűházban a Pamcsik ébredeztek.
A nap besütött az ablakon.
A szél lágyan fújt.
A Pamcsik elindultak játszani.
Gurultak.
Gurultak.
Nevettek.
Egyszer csak megálltak.
Egy kis őzike állt ott.
– Te ki vagy? – kérdezte Mó.
– Tiki vagyok. Kis őzike. – mondta halkan.
Miri és Milu is odagurultak.
Nézték.
Nézték.
Csillagszemeikkel nézték.
Tiki közelebb lépett.
Megállt.
– Leszünk barátok? – kérdezte.
– Igen!
– Igen!
– Igen!
– Akartok a hátamra ülni? Tudok gyorsan szaladni – kérdezte a kis őzike.
– Igen!
– Igen!
– Igen!
Tiki lassan lehajolt.
A Pamcsik felgurultak a hátára.
Jól kapaszkodtak.
Tiki elindult.
Lassan.
Aztán gyorsabban.
Aztán futni kezdett.
A Pamcsik nevettek.
És énekeltek:
Tiki, Tiki fut velünk,
rajta ülünk, nevetünk,
Tiki, Tiki jóbarát,
repít minket réten át.
Tiki futott.
A Pamcsik kacagtak.
A szél fújt.
A virágok illatoztak.
Mó pamacsa rózsaszín lett.
Miri pamacsa is rózsaszín lett.
Milu pamacsa is rózsaszín lett.
Tiki lassan megállt.
– Esteledik… – mondta halkan.
– Haza kell mennem.
A Pamcsik legurultak róla.
Nevettek.
– Szia, Tiki!
– Sziasztok!
– Majd jövök még játszani!
Tiki szaladt.
Aztán eltűnt a fák között.
A Pamcsik még nézték.
Aztán hazagurultak.
A Pamcsik boldogan mesélték Lumi mamának és Lumó papának, kivel játszottak a réten.
Aztán Lumi mamához bújtak.
Lumi mama gyengéden átölelte a kis Pamcsikat.
Este lett.
Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Csillagszemeik szépen lecsukódtak.
A Szélfűház halkan ringatózott a holdfényes éjszakában.
2026. március 27., péntek
Látható és nem látható
Eljön az idő
A mag
Elköszönök a múlttól
2026. március 25., szerda
Pamcsi család – Jaj, tüske!
Egy szép nyári délelőtt a kis Pamcsik a virágos réten játszottak.
Milu messzebbre gurult.
Egészen az erdő széléig.
Meglátott egy gyönyörű virágot.
A szirma piros és fehér volt.
Milu csak nézte.
Nézte.
Nézte.
– De szép… – suttogta.
Hozzáért.
– Jaj! – kiáltotta.
Valami megszúrta Milu kis kezét.
– Jaj! Jaj! – sírt Milu.
A pamacsa piros lett a fájdalomtól.
Mó és Miri gyorsan odagurultak hozzá.
– Mi történt, Milu?
– Mi történt?
Milu csak sírt, sírt.
– Megszúrt…
– Fáj…
A kis Pamcsik aggódtak.
Ilyet még sosem láttak.
Gyorsan hazagurultak Lumi mamához.
– Mama! – kiáltotta Milu
– Mama! – kiáltotta Mó.
– Mi ez? – kérdezte Miri
Lumi mama odagurult Miluhoz.
– Mi történt, kicsim? – kérdezte.
– Megszúrt… – sírta Milu.
– Fáj…
– Ez tüske, kicsim – mondta halkan.
Óvatosan kivette.
Gyógyító kenőccsel bekente.
Aztán puha virágszirmokból kis kötést tett rá.
– Mindjárt jobb lesz…
– Jobb lesz…
Milu még egy kicsit szipogott.
Lumi mamához bújt.
A mama átölelte.
– Itt vagyok, kincsem – suttogta.
– Minden rendben.
Milu pamacsa lassan újra sárga lett.
Este lett.
Milu, Mó és Miri Lumi mamához bújtak.
Lumi mama halkan énekelni kezdte a Pamcsi altató dalt:
Tente baba, tente,
itt van már az este,
álomcsillag születik,
szeretetben ringat itt.
Mama súgja halkan,
csillag néz az égen,
puha párna, mama karja
vigyáz rád az éjben.
A kis Pamcsik hallgatták az altató dalt.
Pislogtak egyet.
Pislogtak kettőt.
Csillagszemeik szépen lecsukódtak.
A szélfűház csendesen ringatózott a nyári éjszakában.






