Interjú: Aurora Éva Nagy / Aurora Amelia Joplin

Nagy örömmel osztom meg veletek, hogy interjú jelent meg velem a Holnap Magazin Kultúra rovatában, „Interjú: Aurora Éva Nagy / Aurora Amelia Joplin” címmel.

Különösen sokat jelent számomra ez a beszélgetés, mert Elekes T. Izabella keresett meg, és ő kért fel az interjúra.

Mindig megható érzés, amikor valaki felfigyel arra, amit alkotok, érdeklődéssel fordul felém, és szeretne egy kicsit közelebb kerülni ahhoz az úthoz, amelyet íróként és alkotóként járok.

Szívből köszönöm Izának a megtisztelő felkérést, a figyelmet, a kedvességet és azt a nyitottságot, amellyel kérdezett.

„Amit megéltem, abból alkotok.”

Talán ez az egy mondat mondja el a legtöbbet rólam és arról, miért írok.

Az interjúban mesélek az íráshoz vezető utamról, a költészetről, a prózáról, a mesékről és a festészetről, a Múzsák Könyvtáráról, valamint a könyveimről is. Szó esik Az Időutazó Én című kisregényemről és a készülő A vér hallgat című regényemről is.

Egy kicsit közelebb engedlek benneteket ahhoz a világhoz, amelyből a verseim, történeteim és könyveim megszületnek.

Szeretettel ajánlom nektek ezt a beszélgetést. Ha elolvassátok, örömmel fogadom azt is, ha megírjátok, melyik gondolat érintett meg benneteket a leginkább.

https://holnapmagazin.hu/cikkek/103021/

Szeretettel:

Aurora Amelia Joplin

Hála olvasóimnak

 

Hála nektek, kik olvastok engem,

szavaitok fényt gyújtanak bennem.

Mint halk mécses az alkonyi éjben,

úgy őrzöm őket szívem mélyében.

Kik elfogadtok úgy, ahogy vagyok,

kik szeretettel mellettem álltok,

egy-egy mondatotok virágot fakaszt,

szívembe hoz egy újabb tavaszt.

Minden kedves szó egy apró üzenet,

mely átölel, ha elfárad a lelkem.

Hálám felétek, mint folyó, szalad –

köszönöm, hogy olvassátok szavam.

Amikor fellélegzik a föld

 Négy hónap porát mossa most az ég,

szomjas föld issza, s még mindig nem elég.

Kopog a csepp az ablakon, levélen,

csendes dallam ring a hajnali sötétben.

Érzem, a föld ma mélyebben lélegzik,

minden fűszál új életre ébredezik.

A fák kitárják fáradt ágaikat,

eső csókolja sápadt lombjaikat.

Örül a kert, bokor és rét,

lemossa róluk hónapok porát az ég.

Friss illat száll a nedves föld felett,

életre kel minden, mit por fedett.

A levelek közt halk zene pereg,

millió élet mond most köszönetet.

Minden megélénkül, érzem odakint,

a kert, a fák, a rét felüdül mind.

Hajnal van már, aludnom kellene,

indulnom kéne lassan ágyam fele.

De csak ülök, hallgatom az eget,

ahogy lágy esővel öntözi a földet.

Négy hónap után végre megérkezett,

s vele a táj is új erőre lelt.

Tiszta lett minden, friss lett a világ,

boldogan issza az esőt minden élővilág.

A varázs bennem

A múlt mögöttem lassan ködbe vész,

nem fordulok már vissza semmiért.

Előttem új út vár, tiszta, szabad,

s döntés végre az enyém marad.

Kezemben seprű, benne ott a varázs,

egy mozdulat, és indul a változás.

Elsöpröm mindazt, ami visszahúz,

előttem fénylik egy új, tiszta út.

A holnap kulcsa itt van a kezemben,

szívem iránytű, ő vezet engem.

Ami már elmúlt, mögöttem marad,

én választom meg minden utamat.

Söpröm az utat, tisztul már a táj,

tegnap árnya többé vissza nem jár.

A varázs bennem új erőre kel,

az új utat már én készítem el.

Szeretett kis Menyemnek ❤️ Boldog születésnapot Krisztim!

Ma neked szóljon minden szép virág,

mosolyogjon rád egy kicsit a világ.

Legyen ez a napod könnyű és vidám,

maradjon veled sok szép órán át.

Szorgalmas vagy, kitartó, tiszta szívű,

hozzád a jóság mindig hű.

Nem kellenek hozzá hangos, nagy szavak,

mert rólad a tetteid mindent elmondanak.

Sok-sok éve szereted a fiamat,

mellette vagy, őrzöd a közös utat.

Anyaként ezt látni nekem külön öröm,

ezt szeretettel külön köszönöm.

Kívánom, hogy az élet szépen bánjon veled,

sok örömteli év jöjjön még neked.

Maradj ilyen, Krisztim, amilyennek szeretünk,

még sok születésnapot ünnepelj velünk.

A szívemben nőttél fel, Majának, 17. születésnapjára

Még érzem azt a percet, mikor hozzám érkeztél,

mellkasomra tettek, és először rám néztél.

Hallom ma is a hangod, az első kis szavad,

az első „anya” bennem örökre megmarad.

Tudom, melyik mesét kérted sok-sok estén át,

mitől féltél, mikor este sötét lett a szobád.

Tudom, mi volt az étel, amit sosem untál,

melyik szó volt az első, amit magad elolvastál.

Őrzöm a nevetésed, a könnyeid nyomát,

a felém nyúló kis kezed minden mozdulatát.

Neked gyermekkor volt, nekem egész világ,

bennem ma is élnek azok a régi csodák.

Ma tizenhét éves vagy. Csak nézlek csendesen,

a kislányból fiatal hölgy lett észrevétlen.

Tegnap még mesét kértél, ma már álmaid vannak,

előtted az évek annyi szépet tartogatnak.

Hiszem, hogy vár még rád sok öröm, szerelem,

hogy álmaid valóra válnak majd, gyermekem.

Lesznek boldog napjaid, lesz, amikor fáj,

de mindig legyen erőd felállni, hogyha muszáj.

Ha kérdésed lesz egyszer, és választ remélsz,

hívj éjjel, hajnalban, bárhol is élsz.

Ha tanácsot kérsz tőlem, mindig számíthatsz rám,

anyai szívem mindig nyitva áll, Majám.

Ma tizenhét gyertya ég, fényük érted lángol,

találd meg az életben mindazt, mire vágyol.

Ha egyszer visszanézel majd a régi évekre,

tudd, minden pillanatod őrzöm mindörökre.

Álmodó ősz Evokáció Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra… című versére

Újra megérkezett az ősz,

aranyfényét csodálom.

Talán az ég tudja, miért.

Hát imádom? És imádom.

Leülök a domb tetején,

onnan nézek messze szét,

s fülelem a lomb neszét,

földre érő énekét.

Bazsalyogva néz lefelé

a nap arany mosolya,

mint egy alvó kisgyermekét

nézi az édesanya.

S lám, ősszel elfárad a föld,

elszunnyad, nem múlik el,

színén is látszik az álom,

nem beteg, pihennie kell.

Nyári köntösét levette,

csendben maradt dísztelen,

új ruháját ölti majd fel,

ha a tavasz megjelen.

Pihenj, szépséges természet,

békésen aludj hajnalig,

álmodj arról, ami kedves,

melyben örömöd lakik.

Ujjam hegyével nesztelen

lantomat megérintem,

álomdalodként felcsendül

lágyan ringó énekem.

Kedvesem, gyere most mellém,

ülj mellettem hangtalan,

míg dalom a víz fölé száll,

mint halk szellő átsuhan.

Ha megcsókolsz, hajolj számra,

ajkadat szép lágyan tedd,

ne verjük fel álmából a

szunnyadó természetet.